Az Arnold-Chiari-szindróma ritka genetikai rendellenesség, amelyben központi idegrendszeri károsodás lép fel, és mérsékelt egyensúlyt, a motoros koordináció elvesztését és a látásromlást eredményezheti.
Ez a rendellenesség gyakoribb a nőknél, és általában a magzat fejlődése során fordul elő, ahol a kisagyat, amely az egyensúlyért felelős agy része, nem megfelelő módon fejlődik ki. A kisagy fejlődésének megfelelően az Arnold-Chiari-szindróma négy típusba sorolható:
- Chiari I: Ez a gyermekek leggyakoribb és leginkább megfigyelt típusa, és akkor következik be, amikor a kisagy a koponya alján lévő nyílásra terjed ki, amelyet forameni magnumnak neveznek, ahol normális esetben csak a gerincvelőt kell átadnia;
- Chiari II: Ez akkor történik, amikor a cerebellum mellett az agytörzs kiterjed az foramen magnumra is. Ez a fajta rendellenesség gyakoribb a spina bifida gyermekeknél, amely megfelel a gerincvelő és a védekező struktúrák kialakulásának kudarcának. Tudjon meg többet a spina bifida;
- Chiari III: Ez akkor fordul elő, ha a kisagy és az agytörzs a foramen magnumon kívül kiterjed a gerincvelőre, mivel ez a rendellenesség súlyosabb, bár ritka;
- Chiari IV: Ez a típus is ritka és összeegyeztethetetlen az életével, és akkor fordul elő, ha nincs fejlődés vagy amikor a kisagy nem fejlett.
A diagnózis képalkotó vizsgálatok, például MRI vagy CT vizsgálatok és neurológiai vizsgálatok alapján készült, amelyekben az orvos vizsgálatokat végez a személy motor- és érzékszervi képességének, valamint egyensúlyának felmérésében.
A fő tünetek
Néhány gyermek, aki ezzel a rendellenességgel született, tünetei vagy tünetei nem jelentkezhetnek, ha elérik a serdülőkort vagy a felnőttkort, és a 30 év után gyakrabban fordulnak elő. A tünetek az idegrendszer károsodásának mértékétől függően változnak, ami lehet:
- Nyaki fájdalom;
- Izomgyengeség;
- Egyensúlyhiány;
- A koordináció változása;
- Érzés és zsibbadás elvesztése;
- Látáskárosodás;
- szédülés;
- Fokozott szívritmus.
Ez a rendellenesség valószínűleg a magzat fejlődése során jelentkezik, de felnőttkortól ritkábban fordul elő olyan körülmények következtében, amelyek csökkenthetik a cerebrospinalis folyadék mennyiségét, például fertőzések, fejsüllyedések vagy mérgező anyagoknak való expozíciót.
A neurológus diagnózisa a személy által jelentett tünetekből, neurológiai vizsgálatok, amelyek lehetővé teszik a reflexek értékelését, az egyensúlyt és a koordinációt, valamint a számítógépes tomográfia vagy az MRI elemzését.
Hogyan történik a kezelés?
A kezelés a tünetek és súlyosságuk szerint történik, és célja a tünetek enyhítése és a betegség progressziójának megelőzése. Ha nincsenek tünetek, akkor általában nincs szükség kezelésre. Bizonyos esetekben azonban a neurológus javasolhatja fájdalomcsillapító gyógyszereket, például az ibuprofent.
Amikor a tünetek megjelennek, és súlyosabbak, a személy életminőségét befolyásolják, a neurológus jelezheti a sebészeti beavatkozás elvégzését, amelyet általános érzéstelenítéssel végzek, azzal a céllal, hogy a gerincvelőt dekompresszálják és lehetővé teszik a folyadék keringését cerebrospinális folyadék. Ezenkívül a neurológus javasolhatja fizikai terápiát vagy foglalkozási terápiát, a motoros koordináció, a beszéd és a koordináció javítása érdekében.
