A szarkoidózis egy olyan ismeretlen okból kialakuló gyulladásos betegség, amelyet a test különböző részein gyulladás jellemez, például a tüdő, a máj, a bőr és a szemek, valamint az anus kialakulása, ami túlzott fáradtságot, láz vagy testsúlycsökkenést eredményez.
Bár a szarkoidózis oka még mindig nem teljesen jól megalapozott, úgy vélik, hogy ez a szervezet egy vagy több behatoló szerre adott válasz hatására, vagy akár a szervezet önmagával szembeni reakciója miatt is kialakulhat, ezért auto-betegségnek tekinthető -imune.
A szarkoidózisnak nincs gyógymódja, azonban nagyon fontos a kezelés végrehajtása, így elkerülhetők a lehetséges szövődmények, például a légzési és veseelégtelenség, a vakság és a paraplegia.
A szarkoidózis tünetei
Azon a helyszínen, ahol a gyulladás fokozott bizonyítéka van, a szarkoidózis a tünetek szerint főleg:
1. Tüdőszarkoidózis
A sarcoidózissal diagnosztizált emberek több mint 90% -ában fordul elő a tüdőbejutás, és a gyulladásos folyamat a mellkasröntgeneken keresztül látható. A pulmonalis sarcoidosisra jellemző fő tünetek száraz és perzisztáló köhögés a légutak akadályai, légzési nehézség és mellkasi fájdalom miatt.
Ezenkívül a gyulladás szakaszától függően az ember a pulmonalis artériás hipertónia mellett transzplantációt igénylő tüdőszövet fibrózisát is megjelenítheti.
2. A bőr sarcoidózisa
A gyulladásos elváltozások megjelenése a bőrön, a sarcoidózisban szenvedő betegek több mint 30% -ában. Az ilyen típusú szikoidózis fő tünetei a keloidok kialakulása, a vörös foltok megjelenése a bőrön és a színek változásai, valamint a golyók a bőr alá történő növekedése, különösen a hegekhez közeli területeken.
3. Szemű sarcoidosis
A szem bevonása esetén a legkülönfélébb tünetek homályos látás, szemfájdalom, bőrpír, száraz szemek és a fényre való túlérzékenység. A szarkoidózis klinikai megnyilvánulási gyakoriságának gyakorisága a népesség szerint változik, a japán nyelv gyakoribb.
Fontos, hogy a szem tüneteit kezeljük, mert egyébként vakságot okozhat.
4. Cardiac sarcoidosis
A szarkoidózisban a szívelégtelenség gyakoribb a japán populációban, és fő tünetei a szívelégtelenség és a pulzusszám változása.
Hogyan történik a diagnózis?
A sarcoidózis kezdeti diagnózisát az orvos végzi a tünetek és vizsgálatok megfigyelésén keresztül annak jelzésére, hogy vannak-e veszélyeztetett szervek. Így az orvos jelezheti elsősorban a mellkas röntgenfelvételét, mivel a tüdő a leginkább érintett betegség.
Ennek a betegségnek a diagnózisa azonban nehéz, mivel az ok még mindig nem megfelelő. Ezért további laboratóriumi vizsgálatokra van szükség, valamint a granulomatosus elváltozás vagy az érintett szerv és egyéb képalkotó vizsgálatok biopsziájára, mint például a számítógépes tomográfia és a mágneses rezonancia képalkotás.
Hogyan kell kezelni?
A szarkoidózisnak nincs gyógymódja, azonban a kezelés célja a tünetek enyhítése és a betegség progressziójának megelőzése. Ezért kezelőorvosa javasolhatja kortikoszteroid alapú glükokortikoid gyógyszerek, például betametazon vagy dexametazon vagy immunszuppresszív szerek, például az azatioprin alkalmazását.
A szerv bevonása esetén fontos, hogy az orvos értékelje a károsodás mértékét, valamint azt, hogy fennáll-e még valamilyen funkció, és az esettől függően szükség lehet szervátültetésre.
Azt is ajánlott, hogy a sarcoidózist diagnosztizált személyt időnként ellenőrizze az orvos, még akkor is, ha nem mutat tüneteket, így ellenőrizhető a betegség kialakulása és a kezelésre adott válasz.